Németország formálisan elismerte az örmény genocídiumot, ami látványos következményeket hozott: nem csak elmérgesednek a török-német kapcsolatok, de német országgyűlési képviselők halálos fenyegetéseket kapnak a parlament állásfoglalása miatt.
Angela Merkel szóvivője, Steffen Seibert külön sajtóközleményt volt kénytelen tenni emiatt: “Ankara tiszteletben kell tartsa a német parlament döntését. A határozat a demokratikusan választott Bundestagból eredő politikai kezdeményezés volt. A Bundestag az alkotmányunk szerint független szerv, és szuverén döntést hozott. Ezt tiszteletben kell tartsák.”
A török államfő az elmúlt hét folyamán számos kirohanást intézett a német parlament ellen. Szerinte Törökország “soha nem fogja elfogadni a genocídium vádját”. A török államfő szerint Németországnak előbb felelnie kell a holokausztért, majd százezer namíbiai lemészárlásáért.
A két ország közti feszültség azonban különös fordulatot vett, amikor Erdogan árulással vádolt 11 török származású német politikust, és követelte, hogy “vessék magukat alá vérvizsgálatnak”, hogy kiderüljön, miféle törökök is ők. Később Ibrahim Melih Gokcek, Ankara polgármestere azt mondta, ezek a politikusok “árulók, akiktől meg kell vonni a török állampolgárságot.”
A török államfő ezek szerint mindeddig Törökországhoz hűséges személyként számíthatott azokra a német politikusokra, akik török bevándorlók leszármazottai.
A török államfő fenyegetéseit követően a Zöldpárt vezető-helyettese, Cem Ozdemir (aki szintén török származású) arról számolt be, hogy névtelen halálos fenyegetéseket kapott. A politikus jelenleg rendőri védelem alatt áll.
Ezek a fenyegetések arra hívják fel a figyelmet, hogy a török vezetők saját, hűséges embereikként számítanak mindazokra, akik török bevándorlók leszármazottaiként élnek Európában, kettős állampolgárként, és ráhatásuk van a befogadó-ország közéletére. Mivel a török államfőt láthatóan meglepetésként érte, hogy török származású politikusok elismerték az örmény genocídiumot, ez arra enged következtetni, hogy mindeddig “gördülékeny” volt köztük az együttműködés, és Erdogan most hátbaszúrásként élte meg a döntésüket. Vajon hány olyan német politikus van, aki eddig nem a német lakosság érdekeit tartotta szem előtt, hanem országgyűlési képviselőként is “török hagyatékához” volt hű?
A kettős állampolgárok és országgyűlési képviselőség összeférhetetlenségének kérdése szerte Európában felmerül a migrációs válság kapcsán. Gyöngyösi Márton szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az országgyűlési képviselőként működő magyar-izraeli kettős állampolgárok, hiszen egy másik ország alkotmányára tettek esküt, és érdekellentét esetén fennáll annak a lehetősége, hogy nem Magyarország, hanem az idegen ország érdekeit képviselik. (Ha nem így tennének, azzal esküszegést követnek el.) Ellentétben a török bevándorlók leszármazottaival, akik nyíltan vállalják származásukat – ezért a választók is tudják, kire szavaznak -, az izraeli-magyar kettős állampolgárok személyi kiléte máig ismeretlen, mert nem minősül közérdekű adatnak.