Képviselő: szankciókat kell hozni Törökország ellen

A német Zöld Párt társelnöke, Cem Özdemir felszólította az Európai Uniót, hogy hozzon szankciókat Törökország ellen az ország diktatórikus berendezkedése miatt. Egyúttal arra figyelmeztetett, hogy biztonsági kockázatot jelentenek a Németországban nagy létszámban jelen lévő török nacionalisták.

Recep Tayyip Erdogan török elnök napokkal ezelőtt utalásokat tett arra, hogy kivégezteti azt a tizenháromezer embert, akiket a július 15-i puccskísérlet után tartóztattak le (úgy fogalmazott: “miért etessünk és tartsunk bezárva ennyi embert?”). Cem Özdemir vasárnap kijelentette; az Európai Uniónak cselekednie kell, és ezúttal nem csak retorikailag, hanem szankciókat kell hozzon Törökország ellen az alapvető emberi jogok sértése miatt.

Özdemir a Bild am Sonntagnak adott interjú során arra kérte az Európai Unió országait, hogy vezessenek be szankciókat Ankara ellen, s ennek részeként többek közt vagyonelkobzásokat, európai bakszámlák befagyasztását javasolta.

A politikus a lapnak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy jelen helyzetben fokozott biztonsági kockázatot jelentenek a Németországban élő török nacionalisták, akik Ankara befolyása alatt állnak, és ezek ténylegesen olyan radikális csoportok, melyekkel a német politikusoknak számolniuk kell.

Örmény népirtás: német politikusok halálos fenyegetéseket kaptak

Özdemir felszólította a német hatóságokat, hogy drasztikus módon konfrontálódjanak Ankara minden olyan próbálkozásával, mellyel Erdogan megpróbálja terjeszteni az általa támogatott ideológiákat a német társadalomban. Elmondása szerint létezik Németországban a Pegida mozgalom török megfelelője, és ez alatt olyan török nacionalistákat kell érteni, akik készen állnak erőszakos cselekményeket elkövetni a német politikusok ellen.

Cem Özdemir – török származású politikusként – korábban számos halálos fenyegetést kapott, miután az zöldpárt tagjai is megszavazták a határozatot, ami genocídiummá nyilvánította az Oszmán Birodalom örmények ellen elkövetett tömeges gyilkosságait. A határozat megszavazását követően Erdogan árulónak nyilvánított minden olyan törököt, aki Európában élve nem Törökország érdekeit képviseli. Szerinte ezek a személyek vérvizsgálatnak kellene alávessék magukat, hogy “kiderüljön, valójában miféle törökök ők”.

Németországban – a vendégmunkások több évtizedes beözönlésének köszönhetően – nem egy német mozgalom, hanem a török Szürke Farkasok helyi ága az ország legnagyobb létszámú radikális jobboldali szervezete. Török politikusok az utóbbi évtized során kiterjedt kapcsolatokat építettek ki európai szélsőjobboldali mozgalmakkal is; miközben az Európában élő törökökre származásuknál fogva tudnak hatást gyakorolni, Törökország – okkal – anyagi támogatásban részesít számos olyan szervezetet, melyek a turanizmus ideológiáját képviselik. Ankara ezáltal ideológiai befolyást épített ki európai jobboldali mozgalmak felett, melyeket az utóbbi évtizedek során közös identitásalapra helyezett az Európában működő török nacionalista szervezetekkel.