Gyurcsányék szerint a magyar lakosság többsége támogatja az EU-tagságot – és ha valaki mégsem támogatja, arról az oroszok tehetnek. Furcsa paranoia lett úrrá a baloldali liberálisokon; a tényeket – Orbán euro-atlanti törekvéseit – egyre kevésbé veszik figyelembe.
“Pár napja a holland szélsőjobb vezetője, a Hollandia EU-ból való kilépését követelő Geert Wilders látogatta meg a magyar miniszterelnököt Budapesten. Mára megtudhattuk az orosz pénzekből fenntartott, EU-zászlókat égető, vallási és származási alapon gyűlöletet keltő pártoktól, hogy szerintük „Orbán Viktor természetes helye gyakorlatilag mellettük van”. – áll a Demokratikus Koalíció weboldalán megjelent közleményben, mely szerint Orbán politikáját ma már “nem lehet elválasztani az orosz érdekeket képviselő európai putyinisták törekvéseitől”.
A Molnár Csaba DK-alelnök által jegyzett írás emellett azt mondja, hogy az oroszok minden országban EU-ellenes pártokat pénzelnek, és “ha ők nem csak egy elenyésző kisebbség lennének Európában, akkor – az orosz érdekeknek megfelelően – ma nem is létezne az Európai Unió.”
A DK alelnöke által mondottak azonban ellentétben állnak a józan ésszel, és a tényekkel. Nem az a legsúlyosabb tévedésük, hogy a francia Nemzeti Frontot “oroszok által pénzelt” pártnak tartják. Marine Le Pen pártja azt követően vett fel hitelt külföldi banktól, hogy a francia bankok a pártot ideológiai alapon diszkriminálták, emiatt belföldön nem tudtak semmilyen pénzintézettől forráshoz jutni. A kormányrúd újbóli megragadásáról ábrándozó Gyurcsányisták azonban láthatóan azzal sincsenek tisztában, hogy Magyarország milyen külpolitikai “eredményeket” ért el az utóbbi évek során.
Évekkel ezelőtt Szerbiában senki nem foglalkozott komolyan az EU-csatlakozás lehetőségével. A vezető politikusok leginkább az atlantista nyomásgyakorlás tompítása érdekében voltak hajlandóak tárgyalni az EU-val, de minden, önmagát komolyan vevő külpolitikai elemző számára egyértelmű volt, hogy a szerbek nem akarnak csatlakozni az Európai Unióhoz, “ehelyett fenntartják erős szövetségüket Oroszországgal”.
Orbán Viktor politikája azonban néhány hónap leforgása alatt előidézett egy olyan helyzetet, amiben Szerbia vezetői mégis elkötelezetté váltak az uniós csatlakozás irányába. Értelemszerűen, ez nem kizárólag Orbán Viktor “érdeme”, de a magyar kormány külpolitikája nagyban hozzájárult a szerb EU-csatlakozás “gördülékenyebbé tételéhez”. Szerbia korábban soha nem foglalkozott komolyan az uniós csatlakozás lehetőségével; ez valós lehetőségként a magyar-szerb határon épült kerítés hatására merült fel, ami lehetővé tette, hogy a migránsok útjának elzárásával az Európai Unió migrációs nyomást összpontosítson Szerbiára – bizonyos feltételek teljesítése esetén pedig enyhítse azt.
Nem teljesen érthető, hogy a DK szócsövei Orbán Viktort hogyan tudják beleilleszteni az orosz külpolitikába, hiszen éppen a szerb csatlakozás lehetőségének komollyá válása mutatja, hogy Orbán Viktor leginkább elvett egy szövetségest az oroszoktól. Eközben az Európai Uniónak hatalmas szolgálatot tett, hiszen nem csak a szerb csatlakozás vált lehetővé a határzár miatt, hanem ma már a balkáni országok jelentős hányada komolyan foglalkozik az EU-csatlakozás lehetőségével. Kis túlzással kijelenthető, hogy
az MSZP csak Magyarországot adta az Európai Uniónak, a Fidesz viszont Szerbiát, és a fél Balkán-félszigetet.
Mielőtt az Orbán-kormány külpolitikája lehetővé tette a Balkán EU-csatlakozásának előmozdítását, és Oroszország elveszítette egy stabil szövetségesét a Balkánon, nem Gyurcsány Ferenc, hanem maga Orbán Viktor volt az, aki a grúziai háború idején NATO-beavatkozást követelt Oroszország ellen. Miközben Orbán az oroszok elleni katonai fellépést követelte, Gyurcsány épp aláírta Moszkvában a Déli Áramlat magyarországi szakaszának építéséről szóló megállapodást. Ez némileg hiteltelenné teszi a Gyurcsányista párt intenzív oroszellenességét, amit jelenleg saját kudarcaik palástolására használnak; a baloldali szavazók közül is sokaknak egyértelmű lehet, hogy üres ellenségkép-gyártás történik, aminek ráadásul nincs semmi más alapja, mint az egyszerű opportunizmus.
A tények egyszerűen nem támasztják azt a sok hazugságot, amit a Demokratikus Koalíció a választók felé képviselni próbál. Összeesküvés-elméleteket gyártanak, és ellenségképet kreálnak, mert kizárólag az ember legelemibb ösztöneire hatva tudják egyben tartani azt a minimális szavazóbázist, amivel 2018-ban is átkapaszkodhatnak a parlament belépési küszöbén. Ugyanazokkal az eszközökkel élnek, amivel az általuk olyannyira megvetett “szélsőjobboldal” – azzal a lényegi különbséggel, hogy nekik – a balliberálisoknak – nincsenek elveik, hanem egyszerű piaci érdekek mentén teszik mindezt.
Lassan megérik a változás, és átnevezhetnék magukat Piaci Koalíciónak, mert épp az elmúlt hetekben tették egyértelművé, hogy a továbbiakban nem akarnak részt venni a demokráciában. Az úgynevezett “Demokratikus” Koalíció se a népszavazást nem támogatta – ami a demokrácia lényegi eleme -, se az országgyűlés munkájában nem kíván részt venni. Ráadásul, ahogy veszítik a szavazókat, egyre több bokorban vélnek külföldi ügynököt felfedezni a gyurcsányisták; előbb-utóbb a megbízóik fel fogják tenni a kérdést, miért szenvedtek vereséget Magyarországon, és addigra koherens válasszal kell előállniuk, ami alátámasztja, hogy a vereség önhibájukon kívül történt.