Európa vezetői rendszerint inkább szimpatizáltak az amerikai demokrata elnökjelöltekkel – akiket hagyományosan békésebbnek, megbízhatóbbnak tartottak -, mint republikánus riválisaikkal. A következő amerikai elnökválasztáson azonban a republikánusok irányába tolódik el az európai vezetők szimpátiája.
Svédországban, mint számos más európai országban, a fővonalú sajtó Hillary Clintont mutatja fel preferált elnökjelöltként, miközben Donald Trumpot különcként, vagy őrültként ábrázolja. A Skånska Dagbladet napilap azonban megtörte ezt a hagyományosnak mondható támogatást, és élesen felszólalt a demokrata elnökjelölttel szemben. A lap főszerkesztője, Lars Eriksson kifejtette, hogy alapvetően a demokratákat támogatja, amiért általánosságban véve jobban előtérbe helyezik a jóléti rendszert, és kampányaik során kevésbé alapoznak társadalmi feszültségek szítására. Obama elnöksége miatt azonban sok minden megváltozott: Eriksson azt mondja, az amerikai elnök egész Európát félrevezette a békepárti kampányával, ami után a világban még súlyosabb konfliktusokat idézett elő, mint amit a Bush-adminisztráció maga mögött hagyott – emiatt ma már nem lehet úgy tekinteni a demokratákra, mint a békés jólét zálogára.
“Obama elnöksége alatt Hillary Clinton államtitkárként kellemetlen háborús uszítást folytatott, kivette a részét az iraki káosz folytatólagossá tételéből, Líbia felbomlasztásából, a szíriai polgárháborúból, és a mindezt követő menekültválság gerjesztéséből. Mindezeken felül ma már számos bizonyíték áll rendelkezésre, mely szerint az Egyesült Államok hozzájárult az Iszlám Állam megerősödéséhez.”
Eriksson szerint az a lehetőség, hogy az Egyesült Államoknak egy olyan, háborús uszítást folytató elnöke legyen mint Hillary Clinton – akiből az önkritika teljes mértékben hiányzik – Európa számára egy félelmetes kilátás. “Nem meglepő, hogy az amerikai katonai-ipari komplexum ilyen mértékű anyagi támogatásban részesíti.” – mondta.
Eriksson arra is rámutat, hogy Európa egy a korábbinál kiterjedtebb migrációs válságot kockáztat azzal, hogy bizonytalanságot idézett elő Törökországban, és destabilizálni próbálja Oroszországot, miután Ukrajnában is egy puccs miatt a demokratikusan megválasztott államfő menekülni kényszerült az országból. Eriksson szerint Európa számára végzetes lenne egy olyan, 75 milliós lakosságú közel-keleti országban polgárháború előidézése, ami jelenleg a tömeges migráció útjában álló egyetlen akadály. Eközben arra hívja fel a figyelmet, hogy a destabilizálás mellett Washington mindenféle bizarr provokációval is próbálkozik, például fegyvereket helyez el az orosz határon.
“A ’90-es évek végén okunk volt arra, hogy optimisták legyünk a világ jövőjével kapcsolatban. A szovjet kommunizmus összeomlása demokratikussá tette Kelet-Európát. Oroszországban a nyílt rablókapitalizmus káosza után egy határozott és erős vezető jelent meg Vlagyimir Putyin személyében, aki jelentős erőfeszítéseket tett a gazdasági növekedésért és békés együttélésért. Ma ezeknek a fényes kilátásoknak csak romjai maradtak az amerikai külpolitika ellenséges természete miatt.”
Eriksson szerint idén a republikánusok jelöltjei reményteljesebbek, mint a demokraták, akik közül a fővonalú sajtóorgánumok többsége már a kezdetektől Hillary Clintont mutatta az elnöki szék várományosának. Elmondása szerint ma már nem lehet azzal számolni, hogy egy demokrata jelölt megválasztása a béke és jólét záloga lenne Európa számára. “A békés fejlődés reménye végleg elveszett, mert Trump egyszerűen tapintatlan, Hillary Clinton külpolitikája pedig kifejezetten veszélyes Európa számára”.