Magáncélokra használják a tömeges megfigyelési programot

A nyugati országok arra hivatkozva folytatnak tömeges megfigyelési programokat, hogy ezáltal lehetővé váljon terrortámadások megakadályozása. Mint kiderült; ha valakinek megfelelő helyen van megfelelő kapcsolata, az állampolgárok tömeges megfigyelése magáncélok szolgálatába állítható, – de eközben számos terrortámadást nem tudtak megakadályozni.

A brit Kormányzati Kommunikációs Központ (GCHQ) tömeges megfigyelési programjának segítségével többek között olyan célokat valósított meg a brit titkosszolgálat, mint;

megakadályozni, hogy a Harry Potter rajongók idő előtt megtudhassák, melyik szereplő fog meghalni a könyvsorozat akkor következő, hatodik részében.

Az ausztrál ABC rádióban a múlt hét folyamán beszélt erről Nigel Newton, a Bloomsbury Publishing könyvkiadó ügyvezető igazgatója, aki kijelentette; 2005-ben a GCHQ felkereste őt, és arról értesítették, hogy felfedezték a Harry Potter sorozat hatodik, akkor még nem kiadott részének egy kiszivárgott változatát. Newton azt mondta,

“szerencsére volt rengeteg szövetségesünk. A GCHQ felhívott, hogy megtalálták a könyv egy korai, kiszivárgott változatát.”

A könyv kiadójának voltak jó kapcsolatai a brit titkosszolgálatnál, ezáltal lehetővé vált, hogy az újságok ne hozzák le címlapon; “Meghalt Dumbledore, a főmágus.”

Minden bizonnyal, a rajongók százezrei, milliói nem vették volna jó néven, ha a sajtó már a könyv megjelenése előtt nyilvánosságra hozza egy általuk kedvelt könyvsorozat várható fordulatait. A probléma ott kezdődik, hogy ezeket az állami szervezeteket az adófizetők pénzéből tartják fenn, miközben az emberektől egyre több szabadságjogot vonnak meg, és azt mondják: amiatt akarnak beleolvasni az emberek levelezéseibe, mert ezáltal lehetővé válik a terroristák felkutatása.

Newton nyilatkozatából azonban kiderül, hogy a tömeges megfigyelési programok által nem csak a terroristák kiszűrése válik lehetővé, hanem magánemberek is bárkit megfigyelhetnek, bárkiről részletes magánéleti információkhoz juthatnak, ha “elég szövetségesük van”. Az ügyvezető igazgató emellett azt is mondta, hogy a könyvkiadás során mutatkozó fokozott elvárások miatt “ügyvédek, rendőrök álltak az oldalukon”. A könyv szerzője, J. K. Rowling egy alkalommal telefonon kérte segítségüket, mert azt látta, hogy ismeretlen emberek a szemetesében kutatnak; ez az írónő szerint azt jelent(h)ette, hogy a könyv korai vázlatait próbálják megszerezni.

A kémszervezet tömeges megfigyelési programját főként az elektronikus kommunikáció megfigyelésére használják, és eredetileg a terrorszervezetek felderítésére és megfigyelésére tervezték. Az ehhez hasonló esetek azonban arra engednek következtetni, hogy akinek “jó helyen vannak jó kapcsolatai”, az gyakorlatilag bármilyen célra igénybe veheti a tömeges megfigyelést mint szolgáltatást. Ha egy magánszemély ilyen egyszerűen el tudja érni, hogy milliárdokból fenntartott megfigyelési programokat felhasználjanak olyan célra, ami nemzetbiztonsági szempontból nem tényező – mi alapján várják el az emberektől, hogy megbízzanak a hatóságokban, és támogassák további szabadságjogok megvonását a terroristák elleni harc során?