Semmi nem válik valóra azokból a célkitűzésekből, melyeket az Egyesült Államok határozott meg az ukrán EuroMajdan számára. A forradalom annyit ért el, hogy Ukrajna az amerikai pénzügyi segítségre utalva kerülgeti az államcsődöt.

Az Associated Press amerikai hírügynökség jelentése szerint Ukrajna még hosszú éveken át az Egyesült Államok és az Európai Unió pénzügyi segítségére lesz utalva, mindez azonban csak az ország továbblétezését teszi lehetővé, és az EuroMajdan ígéreteiből semmi nem valósul meg. Penny Pritzker, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere nemrég Kijevbe látogatott, miután az amerikai kormány bejelentette, hogy újabb egymilliárd dollár kölcsönt ad, és cserébe politikai reformokat vár el. Az összeg hozzáadódik ahhoz a közel 18 milliárd dollárhoz, amivel Ukrajna az IMF-nek tartozik.

Az AP a gazdasági hanyatlás egyik fő okaként említette, hogy Ukrajna az utóbbi hónapok során minimálisra csökkentette kereskedelmi kapcsolatait Oroszországgal, és ez olyan mértékű kiesést jelentett, amit egyelőre semmi nem tud pótolni. Az elmúlt nyolc hónap során az Oroszországba irányuló ukrán export kevesebb mint felére csökkent. Ukrajna exportja azonban az Egyesült Államokba és az Európai Unióba is csökkent, és az egyedüli növekedés a mezőgazdaság terén mutatkozik, de az sem hazai forrásból, hanem a kínai befektetők miatt tudott gyors eredményeket elérni.

Natalija Jaresko, Ukrajna amerikai származású pénzügyminisztere szerint azonban nem tervezik a kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását Oroszországgal, ehelyett az Európai Unió piacára fognak összpontosítani.

Ugyanakkor, az Európai Uniónak nincs szüksége még egy termelő országra, és 2013-2014 fordulóján a legitim kormány megdöntése előtti történések magyarázattal szolgálnak az ukrán gazdaság mai állapotára. Az Európai Uniónak felvásárlópiacra van szüksége, és pontosan ez az, amiért Viktor Janukovics, Ukrajna utolsó legitim államfője nem volt hajlandó aláírni a társulási egyezményt.

Janukovics 2013 novemberében kellett volna aláírja a társulási egyezményt az Európai Unióval, de a tervezett EU-csúcs előtt alig pár nappal visszamondta az aláírást, és nem vett részt az eseményen. Azt követően az ukrán tárgyalódelegáció egy tagja, Alexander Gorohov nyilvánosságra hozott egy dokumentumot, amit Ukrajnának a társulási egyezménnyel együtt kellett volna aláírnia. Gorohov végig részt vett az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon, majd egy olyan, a társulási egyezmény titkos mellékleteként aláírandó több mint 900 oldalas diktátumot hozott nyilvánosságra, ami előírta az ukrán nemzeti ipar teljes lebontását.

Ebben a dokumentumban szerepeltek az EU által Ukrajna felé támasztott további követelmények, illetve előírások. A dokumentum többek között ilyen kitételeket tartalmazott:

• Ukrajna 10 százalékra (azaz 90%-al) kell csökkentse a krumpliexportot,
• teljesen meg kell szüntesse a hús, vaj, tojás és számos más mezőgazdasági termék hazai termelését, így ezekről behozatalra szorulna.
• a teljes vasúthálózatot át kell építse az európai szabványra (a szélesebb nyomtávút ki kell cserélni az európai keskenyebb nyomtávúra), és mindezt európai cégeknek kiosztott megrendelésekkel kell végrehajtsa. A hozzátartozó mintegy 6 ezer vasúti kocsit európai cégektől kell megvásárolnia
• utána privatizálnia kell a vasutat
• minden vámot el kell töröljön az európai ruházati termékekre
• valamennyi energiahordozó árát európai szintre kell emelnie (gáz-, villany-, benzinár emelés)

A fent említett dokumentum mutatja, hogy az Európai Uniónak ipar nélküli felvásárlópiacként van szüksége Ukrajnára, és nem érdekelt az ukrán gazdaság helyzetének javításában. Az Egyesült Államok szintén abban érdekelt, hogy Ukrajna ne tudjon talpra állni, ne legyen hazai termelése, ehelyett az európai termékeket vásárolja fel, és lehetőleg mindezt amerikai hitelből tegye.