Vissza a gyökerekhez: a kármentés lehetőségéről szól a francia elnökválasztás

A Marine Le Pen és Emmanuel Macron közti választással a francia választók arról döntenek, hogy a sivatagi népek elárasszák-e Európát, és a franciák hosszú távon együtt kell-e éljenek a tömeges bevándorlással Európába hozott terrorfenyegetéssel.

Marine Le Pen kampánya arra hívta fel a figyelmet, hogy Franciaország mint az Európai Unió tagállama már nem tudja saját hatókörben kezelni azokat a problémákat, melyekkel a francia állampolgároknak nap mint nap szembesülniük kell. A határok őrizetlenül hagyása, a közrend megbomlása, a multikulturalizmus nyilvánvaló működésképtelensége voltak azok a tényezők, melyek a Nemzeti Front előretörését hozták, mígnem Marine Le Pen továbbjutott az elnökválasztás második fordulójába, és az elnöki poszt közelébe került. Az úgynevezett szélsőjobboldali jelölt rendkívül egyszerű ígéretek köré építette programját: a törvények mindenkire kell vonatkozzanak, a tömeges bevándorlást meg kell állítani, és az Európai Uniót meg kell fosztani azoktól a jogköröktől, melyek segítségével gyakorlatilag európai mértékű lakosságcserét hajt végre, hiszen többmilliós nem-európai népcsoportokat akar szétosztani a tagállamok közt.

Le Pen egy kiáltványban foglalta össze 144 javaslatát, melynek lényege, hogy öt év alatt helyreállítaná Franciaország nemzeti szuverenitását, visszavezetné az országot a nemzeti valuta használatához, és intézményi reformokon keresztül évente maximum tízezer főre csökkentené a befogadott bevándorlók számát, ami a közrend helyreállítására tett drasztikus lépésekkel párosulna.

Le Pen kampánya a nemzeti szuverenitás helyreállítása köré szerveződött, a francia történelmi hagyaték és kultúra védelmét tűzte zászlajára, miközben vállaltan radikális intézkedésekkel megakadályozná, hogy a Franciaországban megtelepedett nem-európai közösségek államellenes szervezkedést folytassanak. Évente tízezer főben maximálná a megadható menedékjogok számát, ellehetetlenítené az illegális bevándorlók számára az állampolgárság megszerzését, és az állampolgárság meglétéhez kötné a szociális juttatásokhoz, oktatáshoz, egészségügyhöz való ingyenes hozzáférést, amihez a lakosság támogatását egy népszavazással előzetesen kikérné.

A vég kezdete, ha népszavazás van

A jobboldali jelölt kampányának a nemzeti szuverenitásra hivatkozás okán visszatérő eleme a népszavazás; amellett, hogy kezdeményezné Franciaország EU-tagságának újratárgyalását a tagállamokkal, népszavazást írna ki az uniós tagság fenntartásáról, hogy a francia állampolgárok maguk dönthessenek arról, jelen feltételek mellett is része akarnak-e maradni az Európai Uniónak. Le Pen egyúttal azt is kilátásba helyezte, hogy lemond abban az esetben, ha a franciák többsége az uniós tagság fenntartására szavaz; ezáltal az ő megválasztása nem több, mint egy lehetőség Franciaország számára, hogy újra a nemzeti szuverenitás keretén belül dönthessen a legfontosabb kérdésekben.

Marine Le Pen egyúttal kilátásba helyezte az euró használatának felfüggesztését – elnöksége esetén Franciaország visszatérne a nemzeti valuta használatához, hogy a fizetőeszköz értékének szabályozásával képes legyen kezelni az uniós szinten kezelhetetlen gazdasági problémákat. Az elnökjelölt további népszavazásokat helyezett kilátásba többek közt az alkotmány módosításáról, amivel törvénybe iktatná, hogy a jövőben Franciaország alkotmánya kizárólag népszavazással legyen módosítható, amit akkor lehet kiírni, ha előtte félmillió állampolgár szavazatával támogatja a kezdeményezést.

Le Pen kampányának szerves részét képezte a törvény uralmának helyreállítása „mindenhol és mindenki számára”. A rendőrség megerősítésével újra ellenőrzés alá vonná az úgynevezett no-go zónákat, ahol a nem-európai lakosság többségbe jutása miatt az európai ország törvényeinek betartatása lehetetlenné vált. Az elnökjelölt további tizenötezer rendőrt toborozna, emellett meghirdette a szervezett bűnözői csoportok és etnikai alapon szerveződő bandák teljes lefegyverzését, és egy terrorellenes ügynökség létrehozását, ami az államra leselkedő belső fenyegetések felismeréséért és leküzdéséért lenne felelős. Le Pen a rendfenntartó erők megerősítése mellett meghirdette a börtönrendszer kibővítését több mint negyvenezer újabb cellával, emellett a bűncselekmény elkövetésével megvádolt külföldiek azonnali kiutasításának politikáját.

„Ez az én hazám” – Nem Trump megválasztása óta zaklatják a bevándorlókat

Le Pen biztonságpolitikájának gerincét alkotja a dzsihádizmus és más muszlim extrémista tevékenység elleni harc, beleértve a no-go zónák szervezett bűnözői csoportjai és a dzsihádisták által kezdett kiberhadviselés elleni védekezést is. Az elnökjelölt emellett kijelentette, hogy Franciaország ki kellene lépjen a NATO-ból, hogy a védelmi kiadások elosztásáról ismét a nemzeti kormány dönthessen, és így elsősorban a belföldön jelentkező fenyegetések semlegesítésére lehessen költeni az adófizetők pénzét.

Határvédelem, rendteremtés, bevándorlás elleni harc, a lényeges intézkedések népszavazással megtámogatása – emiatt indult belföldi és külföldi össztűz Marine Le Pen személye ellen. Amennyiben a francia választók ma a Nemzeti Front volt vezetőjére voksolnak, Franciaország újra a nemzeti gyökerek, az európai kultúra irányába fordulhat, megkezdődhet egy megújulási folyamat. A jelenleg esélyes jelöltnek tartott Emmanuel Macron azonban hitet tett a kétsebességű Európa mellett, ami az Európai Egyesült Államok létrehozásának, a nemzetállami keretek felszámolásának lépcsőfoka. Az önmagát Európa-pártinak nevező Macron liberális elvei mentén elárasztaná az Európai Uniót sivatagi népekkel, hogy végül az európai nemzetek a felismerhetetlenségig eltorzuljanak. A francia választók ma elsősorban erről döntenek, még ha nem is egyértelműen így fogalmaztak a jelöltek. A jövő hét kezdetén már látható lesz, milyen irányba mozdul el Európa erről a hosszú évek óta formálódó holtpontról.