Washington fegyverkezési versenyt indít Kelet-Európában

Ashton Carter amerikai védelmi miniszter napokkal ezelőtt bejelentette a 2017-es védelmi költségvetés kibővítésére vonatkozó terveket, mely szerint az Egyesült Államok négyszeresére növeli katonai kiadásait az európai kontinensen. Még több amerikai katona érkezik Kelet-Európába, miközben intenzívebbé válhatnak az amerikai fegyverértékesítések a térségi országokban.

Carter bejelentése szerint 789 millió dollárról 3,4 milliárd dollárra növelik 2017-ben az európai kontinensre szánt katonai kiadásokat. Orosz szakértők azonban azzal számolnak, hogy Moszkva adekvát választ fog adni az amerikai terjeszkedésre, a feszültségek fokozódása pedig fokozott politikai instabilitást hozhat és fegyverkezési verseny kezdődhet Kelet-Európában.

Az európai kiadások fokozása azonban csak egy kisebb részét képezi az amerikai védelmi költségvetésnek, ami a tervek szerint 2017-re 583 milliárd dollárra nő. A kedden előzetesen ismertetett tervezet célja, hogy az Egyesült Államokat felkészítse a jövőben Oroszország és Kína ellen kezdődő háborúra. A The Hill Washington-központú politikai napilap ezt nyíltan kijelenti: a lapban megjelent beszámoló szerint az európai kiadások fokozása érezhetően “a közel egyenrangú vetélytársak, Oroszország és Kína elleni jövőbéli háborúra helyezi a hangsúlyt”. Carter szerint az európai kiadások fokozása egy “erős és kiegyensúlyozott megközelítés Oroszország elrettentése érdekében.”

A védelmi miniszter kijelentette, hogy “25 évig nem kellett aggódnunk, és bár azt kívánom, hogy bár most se kellene, mégis aggódnunk kell.” Aggódás alatt értve azt, hogy az Egyesült Államoknak 25 év óta először globális vetélytársa akadt, amin nem tudja keresztülvinni saját akaratát.

A New York Times szerint az európai kiadások fokozása elsősorban nagy számú amerikai nehézfegyverzet megjelenésében nyilvánul majd meg a közép- és kelet-európai országokban. Ennek kapcsán érdemes emlékezni arra, hogy az Egyesült Államok ma 65000 fős katonai erőt állomásoztat Európában, tehát a további növekedés a gyakorlatban azt jelentheti, hogy százezres nagyságrendben jelennek meg az amerikai katonák az Európai Unió területén. Az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (EUCOM) nemrég frissítette az erre vonatkozó irányelveket; az új tervezet egyik elsődleges célkitűzése Oroszország elrettentése és kordában tartása.

A Szvobonaja Pressza független napilap orosz katonai szakértőket kérdezett meg arról, szerintük új fegyverkezési verseny kezdetét jelenti-e az Egyesült Államok kelet-európai tevékenységének fokozódása.

Viktor Kremeniuk, az Orosz Tudományos Akadémia USA- és Kanada intézete igazgatóhelyettesének meglátása szerint a Washingtonban zajló események egy különösen fontos folyamatot, az amerikai katonai ipari komplexum revitalizálásának folyamatát mutatják. “Az Egyesült Államok közel áll a második világháború után és a hidegháború idején mutatkozó társadalmi, gazdasági és politikai fejlődési modell teljes visszaállításához. Ez a modell az új technológiák kifejlesztését főként katonai kiadásokon keresztül folytatja.”

A szakértő emlékeztetett, hogy “a Szovjetunió összeomlása után ez a modell – külső ellenség hiányában – Amerikában is kritikák kereszttüzébe került. Ez a folyamat azonban visszájára fordult: az amerikai elit egyszerűen megmámorosodott attól, hogy újra Oroszország lehet az ellenség. Ezáltal hatalmas erőket tudnak elszabadítani az országban – gazdasági, technológiai és adminisztratív értelemben egyaránt, és a politikusok nem tehetnek mást, mint bólogatnak mindehhez.”

Kremeniuk értékelése szerint Ashton Carter beszéde egy régi vágású logikára épül, amely az amerikai elit gondolkodását máig meghatározza, és ennek mentén vonták le a végső következtetést: Oroszország nem vált az Egyesült Államok szövetségesévé vagy partnerországává, a nemzetközi színtéren való fellépése pedig elfogadhatatlan Washington számára. Az amerikai kormány logikája szerint ennek egyenes következménye, hogy fel kell készülni a lehetséges fegyveres konfliktusra. “Ezt a következtetést levonták, és az Egyesült Államok most beindítja a katonai-technológiai fejlődéshez kapcsolódó ágazatok felpörgetését.”

A szakértő emlékeztetett, hogy az új költségvetésből 72 milliárd dollárt kutatás-fejlesztésre fordítanak. Elmondása szerint ez még nem jelenti fegyverkezési verseny kialakulását Európában, mert ahhoz, hogy egy fegyverkezési versenyt beindítsanak, első lépésként el kell fogadtatni a jelentősen megnövelt kiadásokat a szövetségi költségvetésben. Washington azonban meg van győződve arról, hogy ezek a játékszabályok – a globális fegyveres konfliktusra készülés – neki kedveznek. “Fontos megérteni, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió egyesített GDP-je az orosz GDP hússzorosa. Amerika katonai költségvetése egymagában meghaladja az utána következő nyolc legtöbbet költő ország összes katonai kiadását. Ezek: Kína, Oroszország, Szaúd-Arábia, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Japán és India.”

A szakértő szerint Washington ezzel egy nyílt kihívást fogalmaz meg Oroszországgal szemben, hogy az hasonló módon legyen kénytelen reagálni az egyre fokozódó külső fenyegetésre. Ellenkező esetben viszont bizonyos engedményeket követelne meg, melyek az orosz politikai elit számára elfogadhatatlanok, és a lakosság szintén nem fogadná el. “Garanciákat várnak Moszkvától arra, hogy visszahúzódik a nemzetköz színtérről, és felhagy az aktív külpolitikával. Továbbá, követelnék a Krím-félsziget átadását Ukrajnának, ami a NATO tagállama lenne. Mint az orosz vezetők azt már kinyilvánították, ezek a követelések elfogadhatatlanok.”

Szergej Markov, a moszkvai központú Politikai Tudományok Intézetének igazgatója a Carter-beszéd kapcsán kijelentette, hogy az a fegyverkezési verseny beindítását jelenti, de nem fog szükségszerűen a fegyverek használatához vezetni. Napjainkban a háborúkat főként nem konvencionális hadviseléssel, hanem hibrid háborúk formájában vívják, amelybe beletartoznak a gazdasági eszközök, tőzsdei rendszerben végrehajtott műveletek, valamint a modern technológiák használata és az információs hadviselés. Az Egyesült Államok abban az esetben folyamodik nyílt katonai konfliktus kirobbantásához, ha a kereskedelemben, tőzsdén, és a városok utcáin civil szervezetekkel végrehajtott nyomásgyakorlással nem tud eredményeket elérni. A szakértő szerint azonban fontos megérteni, hogy az Egyesült Államok nem feltétlen egy háborúra készülődve indít be fegyverkezési versenyt, hanem egyszerűen azért, mert ez az amerikai gazdaság növekedésének motorja. Az amerikai katonai-ipari komplexum kellő szaktudást összpontosít az új technológiák kifejlesztéséhez, és egyúttal azon munkálkodik, hogy ezeket a technológiákat a katonai alkalmazások szintjéről átvigye a civil gazdaságba. Ennek eredményeként az amerikai katonai-ipari komplexum az egyik leghatékonyabb eszköz a gazdasági növekedés beindítására.

Északkelet-Európa – balti országok – számára ez elsősorban a feszültség növekedését fogja jelenteni. A szakértő szerint azonban ez nem egy olyan régió, ahol katonai konfliktus kirobbanásához könnyedén vezető instabilitás mutatkozna. Sokkal inkább kell aggódni Ukrajna és Moldova miatt, valamint Grúzia és a Kaukázus még olyan régiók, ahol a közeljövőben fegyveres konfliktus robbanhat ki. Markov szerint elsősorban ezek azok a régiók, ahol Moszkva az Egyesült Államok által létrehozott fenyegetéseket még kezdeti formájában semlegesítni fogja.

Jurij Rogulev, a Moszkvai Állami Egyetem Amerika-kutató Központjának igazgatója szerint az is lehetséges, hogy Carter megnyilvánulását “belső fogyasztásra” szánta, vagyis a választási kampány melléktermékének kell tekinteni. Ennek kapcsán a szakértő arra emlékeztetett, hogy ilyen időszakban az amerikai pártok hagyomány szerűen egymással versengve igyekeznek meggyőzni a választókat arról, hogy melyikük mutat nagyobb eltökéltséget Amerika megvédésére az orosz veszéllyel szemben. Carternek pedig demonstrálnia kell, hogy a demokraták kezdeményező pozícióban vannak a katonai költekezések tekintetében.

A szakértő szerint egyelőre nyitott kérdés, milyen erőket fog mozgósítani az Egyesült Államok a kelet-európai katonai jelenlét fokozása érdekében. Elmondása szerint ennek leglényegibb eleme az Európába telepített amerikai rakétaprogram, ami nyíltan fegyverkezési verseny meghirdetését jelenti. Washington abban reménykedik, hogy Moszkva részéről ez válasz nélkül fog maradni, vagy saját, jóval drágább rakétaprogramjának kiterjesztésével fog reagálni, ami a fegyverkezési verseny fokozása esetén csődbe vinné az országot. Rogulev szerint ennek okán sokkal valószínűbb, hogy Oroszország egyik lehetőséget sem választja, ehelyett asszimetrikus válaszok megvalósításába kezd, melyek kisebb gazdasági erőbefektetést igényelnek.