Az Orbán-kormány sajnálja a pénzt az egészségügyi dolgozók béremelésére. Végső stádiumba jutott az egészségügy leépülése, miközben naponta történnek újabb, az egészségügyi rendszer egészét romboló támadások. A Jobbik közleményben reagált a kialakult helyzetre.
“Úgy tűnik, egyre több egészségügyi dolgozó kezd besokallni. A budapesti Szent Imre kórházat még decemberében hagyták ott az aneszteziológusai, majd ugyanekkor 12 ápoló állt fel a szintén budapesti Szent István Kórházból. Ezt követően kiderült, hogy csoportosan, 15 orvos fog felmondani Veszprémben, most pedig a legfrissebb hírek szerint Győrben 12, azonnal távozni szándékozó orvos helyére kell megoldást találni.” – áll a párt közleményében.
Január 13-án a Népszava számolt be arról, hogy a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban az összes sebész felmondott. December közepén az Index nyilvánosságra hozta, hogy a Szent Imre kórház akut ellátással foglalkozó osztályairól ősz óta tömegesen mondanak le az ápolók és orvosok, mert pénz híján nem tudnak felelősen gyógyítani. A lapnak a kórház egy volt aneszteziológusa számolt be arról, hogy az óriási felelősség mellé csak “szerény anyagi ellenszolgáltatás” jár. Elmondása szerint a menedzsment nem érdekelt a probléma megoldásában, pedig esetükben rendelkezésre állna a szükséges anyagi háttér, amit valamiért az orvosok nem kapnak meg.
Lukács László, a Jobbik frakcióvezető-helyettese a forrásellátás hiányainak okáról a közleményben kijelenti: “az egész hátteréül a végső stádiumba került egészségügyi ágazat szolgál, amelyet 25 éve Orbán Viktor és az őt megelőző kormányok züllesztettek le, és amelyre az Orbán-kormány sajnálja a pénzt. Már naponta záporoznak az egészségügyi rendszer egészét romboló, ártalmas és öncélú támadások. A kormány nem védi meg sem az egészségügyet, sem az abban dolgozókat, nem áll ki becsületük mellett.”
Január 14-én Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter egyértelművé tette, hogy nem fogják érdemben emelni az orvosok béreit. A miniszter kijelentette, hogy a több orvos képzése “nem pótolja az egészségügyi bérrendezést, amelyet a költségvetés teherbíró képességének függvényében meg kell tenni”. Ugyanakkor példaként a Szent Imre kórházban felmondott orvosok esetét hozta fel, akik “egymillió forint körüli fizetéssel hagyták ott a kórházat” – ezzel szándékosan nem-megfelelő kontextusba helyezve “az egészségügy” bérrendezését, hiszen ebben a tekintetben a viszonyítási pont nem néhány személy egymilliós bére, hanem a 120-150 ezer forintos átlagfizetés az egészségügyi alkalmazottak körében.
A Jobbik közleménye ugyanakkor említi “az egészségügy rombolását célzó, tudatos támadásokat”, ami akár arra is utalhat, hogy a kormány az ágazat lerontásával annak teljes privatizációját készíti elő – ami elfogadhatatlan lenne. “Ha a Fidesz képtelen rendet tenni az egészségügyben, akkor ez a feladat is a Jobbikra marad, mi készek vagyunk talpra állítani a roskadozó ellátórendszert, valamint visszaállítani az egészségügyi dolgozók és a szakma megbecsülését.”
Ugyanakkor az sem az egészségügyi dolgozók kilátásait javító lehetőség, hogy az érdemi bérrendezésre újabb több évet, és egy újabb kormányváltást kelljen várni. 25 éve ismétlődik az a minta, melynek részeként az ellenzéki pártok kormányra jutásuk érdekében felhasználják a szakszervezetek mozgósító erejét, de a dolgozók sok évi várakozás, hitegetés után sem kapnak érdemi béremelést – mindössze az inflációnak megfelelő néhány százalékkal hallgattatják el őket. Lázár János kijelentése kapcsán, miszerint nem tudnak a nyugat-európainál magasabb béreket fizetni, pedig hangsúlyozni kell: a kormánynak éppen az lenne a feladata, hogy az egészségügyi dolgozóknak nyugat-európai béreket biztosítson. Hiszen Magyarország az Európai Unió tagja – Nyugat-Európával egy közös térségben élünk, az orvosok szabadon kiutaznak munkát vállalni, ha az ágazatban a magyar munkalehetőségek nem képesek tartani a versenyt. Nem kellene megvárni, ameddig orvos nélkül marad a magyar egészségügy – a választók többsége minden bizonnyal nem fog akarni egy-egy betegség miatt utánuk utazni.