Egyszerű báb az amerikai elnök?

Az Egyesült Államok katonai beavatkozást kezd Irakban és Szíriában, annak ellenére, hogy az amerikai elnök több alkalommal is bejelentette: nem fog sor kerülni szárazföldi offenzívára, sőt, a korábbi háborúkat is leállítják. Sokaknak feltűnt, hogy nem az elnök mozgatja a szálakat; Obama csak tehetetlen bábként működik, semmiben nem övé az utolsó szó.

Az amerikai védelmi miniszter a napokban tett kijelentése, miszerint több ezer katonát küldenek Irakba és Szíriába, arról árulkodik, hogy az Egyesült Államokban nem az ország vezetője, hanem háttérben munkálkodó erők hozzák a döntéseket. Egy amerikai újságíró, Martin Berger arra hívja fel a figyelmet: Barack Obama korábban számos alkalommal egyértelműen kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog érintetté válni egy újabb háborúban és kiterjedt szárazföldi offenzívában. Kijelentései azonban nem sokat nyomnak a latban, mert Ashton Carter a napokban kész tényként jelentette be, hogy több ezer katonát küldenek Irakba és Szíriába. Martin Berger a New Eastern Outlook hasábjain megjelent publicisztikában kijelenti, hogy ezáltal láthatóvá vált: az amerikai elnök szerepe nem több, mint hogy egyszerű bábként kiszolgálja a háttérben működő erők törekvéseit, miközben az emberek azt gondolják, hogy ő az ország vezetője.

“Ashton Carter kijelentése egyértelműen megmutatja, ki a főnök Washingtonban. A mai Amerikában mindenről a nagy fegyvergyártó cégek döntenek. Ők mozgatják a szálakat, az amerikai elnöknek pedig az engedelmes báb szerepe jut.”

A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok katonai erővel akarja megőrizni az amerikai hegemóniát, és a világ katonai kiadásainak harmadát drága fegyverekre pazarolják, miközben az amerikai lakosság egy része nyomorog – fegyverekre költenek ahelyett, hogy az emberek életkörülményeit javítanák, és agresszióval akarják terjeszteni azt, ami már belföldön sem működik.

Korábban John McCain és Lindsey Graham republikánus szenátorok indítványozták, hogy az Irakban szolgáló amerikai katonák számát háromszorosára kell növelni, miközben ugyanennyi létszámú haderőt kell küldeni Szíriába is.

“Graham Szíria megszállására vonatkozó terveket javasolt, miszerint Szaúd-Arábia, Egyiptom és Törökország által beküldött százezres haderőt tízezer amerikai katona támogatna.”

Az újságíró emlékeztet, hogy a közös amerikai-arab inváziót John McCain javasolta, aki jó kapcsolatokat ápol a szaúdi vezetőkkel, és közvetlen profitra tesz szert a nekik eladott fegyverek értékesítéséből. Napokkal azt követően, hogy John McCain előterjesztette ezt a tervezetet, a török csapatok átlépték Szíria határát, ami arra utal, hogy az amerikai fegyvergyártó cégek nem csak a Fehér Házban hoznak döntéseket, hanem a világ számos országában. A török agressziót követően a John McCain által javasolt tervezet alapján kerül sor több ezer amerikai katona Szíriába küldésére is.

Berger ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy az újabb amerikai katonai beavatkozás egy szuverén ország területén történik, az adott ország legitim kormányának beleegyezése nélkül, emiatt egy független ország elleni agressziónak minősül, ami az ENSZ alapokmányának 51-es cikkét sérti, mert az egyértelműen tiltja, hogy ilyen akcióra kerüljön sor az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése nélkül.

“Amerikai tisztviselők gyakorlatilag úgy döntöttek, hogy keresztülviszik saját háborús terveiket nem csak az amerikai elnökön, de más országok kormányain is, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsára a régi világból visszamaradt relikviaként tekintenek, amit figyelmen kívül lehet hagyni.”

Az újságíró felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy ne támogassa az “amerikai hadsereg bábjátékosainak” újabb “katonai kalandját”, mert az nyilvánvalóan újabb országok szétbombázásával végződik majd, ahogy korábban is történt más országokban. Ehelyett egy pártatlan nemzetközi szerv létrehozását javasolja, ami büntetőintézkedéseket alkalmaz a szuverén országok ellen inváziót kezdő nyugati hatalmakkal szemben.