Nuland süteményei Magyarországnak: Washington ellenőrzés alá vonja a jobboldalt

Az amerikai külügy számára eszközként használhatatlanná vált a liberális baloldal, mert a lakosságnak csak elenyésző kisebbsége támogatja. Washington most a jobboldali radikális szervezeteket vonja ellenőrzés alá, mert ezzel képessé válik agresszív forradalmi helyzetek előidézésére a renitens országokban. A jobboldal felhasználásával provokációt hajtanak végre Szerbia magyar lakosságú területein, hogy a kormányt csapdahelyzetbe kényszerítsék, és egy újabb, erőszakosabb “színes forradalom” indulhasson Budapesten.

“Orbán Viktor populista vezető, aki nem báránybőrbe bújt farkas, ravaszsága okán sokkal inkább rókához lenne hasonlítható” – Andrej Koribko geopolitikai szakértő az Oriental Review hasábjain fejtette ki, hogy a magyar kormány egyszerre próbál közreműködni az egypólusú világrend – amerikai hegemónia – fenntartásában, de eközben megbízható partnernek bizonyulni a multipolaritást képviselő erők számára is, mert tisztában van azzal, hogy a nemzetközi kapcsolatok új rendszerében Magyarország mozgástere is nagy mértékben megnőne. A magyar kormány elmegy addig a vonalig, ameddig az ország lehetőségei engedik, ezzel azonban Washingtonnak is meggyűlik a baja; Magyarország politikai élete mindinkább leszakad az amerikai vezetésű nyugati blokkról.

A bevándorlás és liberalizmus elleni kormánypropagandát nem nézik jó szemmel az amerikaiak; jobban szeretnék ők, ha Magyarországon újra tombolna a tolerancia és politikai korrektség, ezért politikai érdekérvényesítési lehetőségeik kiterjesztésére törekszenek, és partnerre találtak a radikális jobboldalban. Mivel a radikális jobboldal ellenzéki erő, utcai agresszió szempontjából pedig rátermettebb, mint a sajtószabadságért aggódó liberális fiatalok, ezért jóval használhatóbb eszköz az amerikai érdekérvényesítés számára, mint a politikai paletta szélére sodródott liberális-progresszív erők. A szakértő emlékeztet, hogy a magyar kormány irányváltására reakcióként Washington tavaly év végén megpróbált “színes forradalmat” indítani Budapesten, ehhez azonban hiányzott a radikális – a rendőrökkel fizikai összeütközést vállaló – komponens, így a Soros György pénzén utcára vonuló “civilek” tüntetései idő előtt kifulladtak.

“Az Egyesült Államok felhagy a liberális-progresszív erők ügynökként használatával, ehelyett a nacionalistákra és hamis hazafiakra esik választása.”

Andrej Koribko elemzésében rámutat, hogy az amerikai külügy alkalmazkodott a magyar belpolitikai viszonyokhoz, és a radikális jobboldal felhasználásával csapdát készít elő Magyarország számára. Ennek részeként “nemzetinek”, “hazafiasnak” mutatkozó erők felhasználásával Szerbiában kezdenének provokatív akciókat, hogy a kormány sakkhelyzetbe kerüljön, és a multipoláris világrend kialakításában közreműködés (Magyarország mozgásterének lassú növelése) helyett kénytelen legyen inkább visszatáncolni az amerikai hegemónia által uralt rendszer fenntartásához. A Balkánon készülődő új projektek Magyarország mozgásterét nagy mértékben megnövelhetik, ami annak kockázatát hordozza, hogy az ország kicsúszik ellenőrzés alól – emiatt Washington a radikális jobboldal akcióin keresztül arra kényszerítheti a magyar kormányt, hogy válasszon a Szerbiával kialakított partneri viszony, és saját népszerűsége közt.

A szakértő kifejti, hogy az amerikaiak számára nem kedvező balkáni együttműködések aláásásához felhasználható tényezőként tekintenek arra a helyzetre, hogy a Vajdaságban élő magyarok egy tömbben összpontosulva, 13%-os kisebbségként főként a határ menti övezetekben élnek. A szerbiai magyar kisebbség geopolitikai tényezővé vált, és az amerikai külügynek egy ilyen helyzetben a Jobbikra – valamint a párthoz kötődő más szervezetekre – van szüksége, hogy etnikai feszültséget szítson a határ menti régiókban. Koribko kifejti, hogy fontos különbséget tenni a hazafiasság és sovinizmus közt, az amerikaiak pedig olyan csapdahelyzetet próbálnak előidézni, hogy Orbán Viktor populizmusa egy a szomszédos országok érdekeivel szembeforduló nacionalizmusba csapjon át, ami kiváló eszköz lenne Magyarország elszigetelésére és kordában tartására.

“Orbán egyelőre nem tett semmilyen konkrét lépést a magyar közösség Szerbiától való elszakadására. A valós próba akkor következik, amikor a nacionalista Jobbik párt etnikai feszültséget szít a régióban, és provokációkat kezd, hogy a kormányt egyértelmű állásfoglalásra kényszerítse. Amikor ez megtörténik, a magyar kormányfő politikai csapdában találja magát, aminek kialakulását magának köszönheti. Már eleget tett a nacionalizmus/patriotizmus (a demográfiai viszonyok miatt nem egyértelmű, melyik) előmozdításáért ahhoz, hogy sokan ellene forduljanak – függetlenül attól, hogy mit tesz -, mert számukra sem egyértelmű, hogy a kormányfő melyik ideológiát képviseli. A nacionalisták feldühödnek és tüntetni fognak ellene, ha nem hoz kellően erős szerb-ellenes intézkedéseket a Jobbik vajdasági provokációját követően, miközben a hazafiak számára is elfogadhatatlan lesz, ha a Balkáni Áramlat és a Balkáni Selyemút veszélybe kerül” – írja Koribko.

A szakértő emellett kifejti; a Jobbik ideológiája fogékonnyá teszi a pártot arra, hogy részt vegyen ehhez hasonló forgatókönyv megvalósításában, ami egy újabb “színes forradalom” beindításának eleme, és egy Washington számára teljes mértékben elfogadható kormány hatalomra jutásában végződhet. “A korszellem, amiről Orbán jelenleg azt gondolja, hogy kontroll alatt tartja, könnyen ellene fordulhat, ha a nacionalisták egyik vagy másik módon kényszerpályára állítják. Ugyanemiatt az Egyesült Államok indirekt módon is befolyásolhatja a Jobbikot ebbe az irányba, mert tisztában van azzal, hogy a Jobbik ideológiája a pártot erre kifejezetten fogékonnyá teszi.”

Koribko ugyanakkor kifejti, hogy Washingtonnak amiatt van szüksége a jobboldalra, mert a tavaly év végi tüntetések kudarcba fulladtak Budapesten, ami a liberális progresszív erők perifériára sodródásához vezetett. A kormánymédia nyíltan beszélt arról, hogy Soros György pénzeli a tüntetéseket, és az Egyesült Államok nyomást gyakorol Magyarországra, emiatt a balliberális erők ügynökként használhatatlanná váltak az amerikai külügy számára. A Jobbik bevonása azonban katalizátort adna ahhoz, hogy Washington leváltsa a mindinkább kezelhetetlenné váló magyar kormányt.

“Az ebben a helyzetben kirobbanó kormányellenes tüntetések sokkal intenzívebbek lennének, mint a korábbiak 2014 októberében. Akkor az internetadó miatt több ezer ember vonult utcára, az összetűzésbe pedig John McCain is becsatlakozott, amikor Orbánt neofasiszta diktátornak nevezte. Bár a kezdeti buzgalom hamar elmúlt, miután a kormány lemondott az internetadóról, a tüntetések üzenete egyértelmű volt: az Egyesült Államok képes “színes forradalmat” kirobbantani Magyarországon, ha Orbán nem tartja magát az általuk diktált politikához. Bár Orbán egyelőre “jól viselkedik”, az USA újraindíthatja és ellene fordíthatja a “színes forradalmat” Budapesten, amennyiben mégis úgy döntene, hogy számottevő mértékben az amerikai érdekérvényesítés útjába áll. Ebben az esetben az internetadó elleni tüntetést egy jóval agresszívabb, erőszakos nacionalista megmozdulás váltaná fel.”

A szakértő szerint egy ilyen forgatókönyv elég meggyőző lenne Orbán Viktor számára ahhoz, hogy a Washington által kijelölt úton menjen tovább, és a kritikus helyzetben ne próbáljon az amerikai érdekérvényesítés útjába állni. Ugyanakkor a Balkánon készülődő együttműködés létrejötte Magyarország stratégiai érdekeivel összhangban áll – a kormány-közeli pénzemberek számára szintén jövedelmező lenne -, emiatt elég motivációt jelent ahhoz, hogy a kormány felvállalja az érdekütközést az amerikai külügyi törekvésekkel.

Washington politikai érdekérvényesítő képessége pedig fokozottan sérült Magyarországon; amennyiben a kormány szembemegy az amerikai érdekkel, csak a lakosság abszolút többsége által megvetett balliberális erők és “civiljeik” állnak rendelkezésre a kormány sakkban tartásához. André Goodfriend, az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének közéleti ámokfutása – gyakran mutatkozott együttt balliberális politikusokkal – annak érdekében történt, hogy a közvélemény figyelmét elterelje és megkönnyítse a munkát az új amerikai nagykövet számára; Washington már nem a liberális-progresszív erőket tekinti elsődleges érdekérvényesítő eszköznek, hanem a radikális jobboldalt, így a Jobbikkal folytatott együttműködés megalapozását jelentősen megkönnyíti, hogy a közvélemény úgy gondolja; Washington főként a liberális-baloldali pártokra tekint “szövetségesként”. Ennek ellenére a valós, hétköznapi politika Európában is szolgáltatott példát arra, hogy az amerikai külügy hajlik a radikális jobboldallal való együttműködésre. A 2013-2014 fordulóján, Kijevben lezajlott forradalom mozgatórugóját jelentette a Jobb Szektor nevű szervezet, és a kormány eltávolítása során az amerikai külügyi államtitkár – egyébként zsidó családból származó – Victoria Nuland maga osztogatott süteményt a rendőrökre féltéglát és Molotov-koktélt dobáló szélsőjobboldali tüntetőknek.