Szimmetrikus válasz az amerikai fenyegetésre?

Az orosz Állami Duma nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Oroszország aktivizálja a Kubával folytatott katona együttműködést, és újra üzembe helyeznek egy Havanna külvárosában található létesítményt, melynek működését 2002-ben leállították. Az Izvesztyija gazdasági napilap Dimitrij Gorovcsovra, a biztonsági bizottság elnökhelyettesére hivatkozva azt írja, hogy számos lépés várható, ami “hideg zuhanyként” fog hatni az Egyesült Államokra.

Az Egyesült Államok napjainkban agresszív expanziós politikát folytat, és a NATO keretein belül folytatott együttműködésekre hivatkozva csapásmérő erőt von össze Oroszország határai mentén. Ilyen helyzetben Oroszország újra beüzemeli az elektronikai felderítést végző központot Kubában, de nem ez az egyetlen globális ellenlépés, ami az amerikaiakat kellemetlenül érinti; Nicaragua parlamentje alig egy hete jóváhagyta, hogy Oroszország megkezdje a GLONASS műholdas helymeghatározó rendszer földi vezérléséhez szükséges központok építését Nicaragua területén. A rendszer alternatívát képez a nyugati vezérlésű GPS-szel szemben, és az amerikai kormány már kifejezésre jutatta, hogy működésbe helyezését “az agresszió jelének tekinti”. Ugyanakkor a GPS a világ számos országában működik, és ezeknek az országoknak nincs annyi politikai önállósága, hogy amerikai agresszióról beszélhessenek. Moszkva azonban tavaly júniusban felfüggesztette a GPS központok működtetését Oroszország területén, azt követően kezdődött meg az új globális helymeghatározó rendszer építése, ami nem amerikai ellenőrzés alatt működik.

Igor Korotcsenko nemzetbiztonsági szakértő szerint a kubai rendszer újra beüzemelése is mindkét országnak érdeke; Kuba biztonságához hozzájárul az orosz jelenlét, miközben a központ korábban rengeteg információt szolgáltatott az Egyesült Államokról Oroszország számára, így mindkét félnek kifizetődő az együttműködés. Mindkét lépést agresszióként értékeli az Obama-adminisztráció, miközben ez még csak töredéke annak, amit az Egyesült Államok folytat globális viszonylatban. Ha Oroszország szimmetrikus választ adna a fenyegetésekre, mostanra orosz rakétarendszer működne Kanadában és Mexikóban, a GLONASS rendszer pedig az Egyesült Államok több tagállamában is működési engedélyt kapna.

Kétségtelen, hogy Washington terjeszkedése kiválthatja a szimmetrikus reakciókat Oroszország részéről. A kubai központ beüzemelése mindenféleképpen egy ebbe az irányba tett lépésnek tekinthető. Ugyanakkor az ellenlépések jogosságát aligha lehet megkérdőjelezni; miért lenne több jogosultsága az Egyesült Államoknak rakétarendszert működtetni és haderőt állomásoztatni Kelet-Európában, az orosz határ mentén, mint Oroszországnak megtenni mindezt az amerikai határok mellett?