Soros György amerikai milliárdos szerint az Egyesült Államok politikai reformok megkövetelésére kellene felhasználja az IMF reformját, és ki kellene használnia ezt az utolsó lehetőséget, hogy megakadályozza Kína szövetségre lépését Oroszországgal.

A Marketwatch szerint Soros javasolja, hogy az Egyesült Államok engedélyezze a kínai fizetőeszköz felvételét az IMF tartalékdevizái közé, és ezért cserébe kellene valamiféle követelményeket megfogalmazzon Kínával szemben, ami természetesen a nyugati liberális demokrácia elvárásainak megfelelés kell legyen. Soros szerint a jüan kereskedésének piaci alapúvá tétele és az IMF tartalékvalutái közé felvétele azt eredményezné, hogy a kínai pénz elsődleges globális tartalékvalutává válik – pontosabban, egy olyan helyzetet akar előidézni, amiben azzá válik.

Soros ajánlása ugyanakkor rávilágít, hogy a globális gazdaságban gyakorlatilag már nem a dollár és más nagyhatalmak fizetőeszközei közti konfliktus zajlik, hanem a konfliktus mostanra átlényegült az egypólusú világrend és a multipolaritás támogató közti ellentétté. Az amerikai milliárdos ugyanis lényegében azt javasolja, hogy a dollár helyett tegyenek meg globális tartalékvalutává egy másik pénznemet, ami ugyanúgy monopolhelyzetben lenne, ahogy korábban a dollár – vagyis az egypólusú világrend egypólusú jellege nem változna meg, mindössze a központja tevődne át másik országba. Az amerikai hatalmi elit egy része már a dollár összeomlását is támogatná, csak hogy magát a globális hegemóniára épülő világrend fennmaradását bebiztosítsa.

Ezzel szemben Soros György javaslatának nem sok alapja van; a keleti hatalmak felemelkedésének kulcsa nem abban rejlik, hogy egy újabb királyt akarnának ültetni ugyanarra a trónra. A jelenleg zajló globális átrendeződés éppen hogy abba az irányba mutat, hogy nem lesz egyetlen tartalékvaluta, hanem több, egyenértékű tartalékvaluta lesz, vagy egy sem. A konfliktus lényege, hogy fennmaradjon-e az a rendszer, miszerint egyetlen nemzetállamnak – legyen az bármelyik – joga van uralmat gyakorolni az összes többi fölött. Sorosék láthatóan a hegemónia fenntartását támogatják, és a legkevésbé sem érdekli őket, hogy ebben a hegemóniában melyik ország nyomja el a többit, a lényeg, hogy maga a struktúra megmaradjon. Kína külpolitikája ugyanakkor éppen abba az irányba mutat, hogy az ország elköteleződött a multipolaritás mellett – a kínai elit nem átvenni akarja az amerikaiak vezető helyzetét, hanem megdönteni azt.