Az orosz parlament alsóházának vezetője szerint Európa és Oroszország természetes szövetségesek – és ennek megfelelően helyre kell állítani a harmonikus kapcsolatot -, miközben Washington a kontinens egészét saját befolyási övezetébe akarja vonni.

Szergej Nariskin szerint Oroszország és az európai nemzetek újra közeledni fognak egymáshoz, mert a természetes szövetségeseket nem lehet a tengeren túlról irányítva örökre egymás ellen fordítani. A Rossziszkaja Gazeta napilapnak adott interjúban kifejtette, hogy miután ez a közeledési folyamat lezajlik, az együttműködés egy magasabb szintje fog kialakulni Európa és Oroszország közt, ami Európa történelmének újraértékeléséhez is új viszonyítási pontot képez. Nariskin az ukrán helyzet kapcsán hozott szankciókat “átmeneti üzemzavarnak” értékelte, ami hamar megoldódik, és azt követően az orosz-európai kapcsolatok helyreállnak. Elmondása szerint a válság egyetlen kiváltó oka, hogy Oroszország és Európa természetes szövetségesek, emiatt Washington megpróbál éket verni az Európai Unió és Oroszország közé. Ez a beékelődés ugyanis garantálja az Egyesült Államok számára, hogy a megosztottságban tartott riválisok egy részét saját befolyási övezetében tudja tartani.

Nariskin kifejtette, Washington fokozott nyomást gyakorol az Európai Unióra, hogy megakadályozza egy páneurópai hatalmi tömb létrehozását, ami végképp elerodálná az Egyesült Államok globális monopolhelyzetét. Egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő, egységbe kovácsolt eurázsiai térség olyan gazdasági potenciállal bír, ami az euro-atlanti szövetség lehetőségeit magasan felülmúlja, Washington emiatt csírájában megpróbálja elfojtani az ennek kialakítását célzó politikai folyamatokat.

Nariskin elmondása szerint az Európai Unión a sor, hogy jelzéseket adjon arra, ha készen áll az Eurázsiai Gazdasági Unióval folytatott együttműködés megkezdésére. Ugyanakkor kifejtette, hogy amennyiben az európai fél nem hajlandó egyenlő félként tárgyalni, Oroszország nem fogja erőltetni ezt a tárgyalási folyamatot. Tehát a nyugati politikusok megállapításai hibásak, amikor arra vonatkozóan adnak előrejelzéseket, hogy Oroszország a jövőben csatlakozna az Európai Unióhoz. Az Európai Unió az Eurázsiai Gazdasági Unióval kell együttműködést kezdjen, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a két hatalmi tömb egy föderális alapokon álló eurázsiai szövetséget hoz létre. Nariskin szerint az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió egyesítésére sor kerülhet, ha Európa képes magáról lerázni az amerikai befolyást. Ebben az esetben a két gazdasági tömb alapjain egy új politikai unió születne, ami orosz mintára – a többségi társadalom érdekei mentén – folytatott törvénykezéssel történelmi változást jelenthet az európai nemzetek számára, és végső csapást mérne az utóbbi évtizedek során Európát velejéig fertőző liberalizmusra.

Hazánkban ennek viszonylatában már lezajlott egy kezdeti hozzárendeződés. A politikai pártok már a tárgyalássorozat megkezdése előtt nagy vonalakban hozzáigazodtak az új politikai unió hatalmi pólusaihoz. A hazai média terén pedig nem véletlen, hogy a liberális sajtó részéről mutatkozik a legnagyobb mértékű tömbösödés; a liberálisok egyetlen, nagy ellenzéki sajtó tömböt hoznak létre, mivel nem magyarországi ellenzéki szerepre készülnek, hanem az új politikai unióban mint a nemzeti érdek képviselői akarnak majd feltűnni. Ezt a folyamatot már igencsak megkésve kezdték meg; rájuk már az Eurázsiai Unió fog csapást mérni mint társadalombomlasztó tényezőre.

Az egyetlen hatalmi pólus, amiről minden hatalmi tömb, és nem mellesleg a magyar politikai pártok is megfeledkeznek, az a magyar nép. A magyar nép érdekképviseletére kizárólagos jogosultságot formáló nemzeti radikális szervezetek mostanra megbuktak, abban az értelemben, hogy képtelenek voltak a kortárs nemzetközi viszonyokhoz alkalmazkodásra – Magyarországon kormányra jutást kiindulási alapnak tekintő, lokális válaszokat próbáltak megfogalmazni egy olyan környezetben, amiben a kisebb multinacionális vállalatok is nagyobb gazdasági erőt képviselnek mint a magyar gazdaság egésze. Emiatt a most zajló folyamatokba ténylegesen beleszólni már nem tudnak. Egy olyan méretű átrendeződésben, ami a két unió egyesítésekor várható, a pártok saját hatalmi pozícióik megszilárdításával lesznek elfoglalva, és a többségi lakosság érdekképviselet nélkül marad. Gyakorlatilag előállt egy olyan helyzet, hogy minden magyarországi párt az új nemzetközi környezet egy-egy hatalmi pólusához köthető, de legalábbis felállította magának a fontossági sorrendet, amiben a gazdasági tőkével nem rendelkező magyar lakosság az utolsó helyen van.

Egy ilyen helyzetre próbálja pozícionálni magát az a liberális sajtóorgánumokból szerveződő hatalmi pólus, ami az új integrációs folyamattal szemben majd a nemzeti függetlenség élharcosaként próbálja felmutatni magát, és jelenléte önmagában is nagyobb fenyegetést jelent, mint a rendszerváltás, privatizáció, és a nyugati rendszer összes társadalombomlasztó ideája együttvéve. A tárgyalássorozat megkezdésekor emiatt egy új sorozattal jelentkezünk, melynek nem titkolt célja, hogy nyílt társadalmi vitát indítsunk, és megfogalmazzuk azokat az alternatívákat, melyek a hatalmi átrendeződés közepette képesek lehetnek a magyar nép elemi érdekeinek képviseletére. Ellenpólust kell képezni, mégpedig egy olyan ellenpólust, ami se politikai erővel, se sajtótámogatással nem számolhat. Ami most közeledik, az egy olyan ár, amiben már minden érdekcsoportnak megvan a bárkája, de a magyar lakosság máig arra vár, hogy valaki hajót építsen neki. Összességében a két unió egyesítése egy nyitott lehetőség, ami történelmi jelentőségű pozitív változást hozhat – de mindenkinek csak annyit, amennyire hajlandó tenni érte, semmi többet.