Gyurcsány álma kísérti Európát

A Regnum információi szerint április 26-án Bulgária miniszterelnöke személyes megbeszélést tartott az iráni nagykövettel annak kapcsán, hogy Irán visszatérne a Nabucco projektbe, melynek részeként az Európai Unió egyik legnagyobb földgáz-értékesítőjévé válhatna. A zárt ajtók mögött zajló tárgyalásokon Tomiszlav Doncsev kormányfő-helyettes, Bulgária EU-források elosztásáért felelős vezetője, Daniel Mitov külügyminiszter és Temenujka Petkov energetikai miniszter is részt vett, tehát a kibontakozó új együttműködés letárgyalása igen előrehaladott formában van. A forrás szerint a találkozók során Irán ajánlatot kapott arra vonatkozóan, hogy Bulgárián keresztül értékesítsen földgázt az Európai Unió számára.

Az iráni nagykövet szerint országa rendelkezik az ehhez szükséges forrásokkal, de a kitermelési kapacitás további bővítésére van szükség. Jelenleg évente 12 milliárd köbméter gázt értékesítenek Törökország számára, amit évente 70 milliárd köbméterre növelnének, és ez a mennyiség az Európai Unió területére lenne továbbítva. Az iráni diplomata kifejtette, hogy a legújabb mérések szerint országa Oroszországéhoz mérhető mennyiségű földgáztartalékkal rendelkezik, ami a szükséges befektetések meglépése esetén középtávon hozzáférhető lenne Európa számára. Naurozi szerint Irán az orosz gázimporthoz mérhető mennyiségű földgázt tud biztosítani az Európai Uniónak, és hajlandók lennének a Nabucco projekt újraélesztésére, amennyiben támogatást kapnak a kitermelés fokozására.

A Nabucco projekt halála éppen amiatt következett be, mert annak idején Törökország kihátrált a programból, Irán pedig Ahmadinezsád idején nem volt hajlandó ehhez hasonló együttműködésre a nyugati országokkal. A Nabucco feltámasztásának gondolata azonban mindvégig jelen volt a régió összes politikai történésében. Számos térségi konfliktus, és a Törökországban újra éledező kurd függetlenségi törekvések is arra vezethetőek vissza, hogy a nyugati országok meg akarják kaparintani a Nabucco megvalósításához szükséges gázforrásokat a régióban. Az Iszlám Állam tevékenysége, a szíriai ellenzék támogatása, a kurdok függetlenségi törekvései, az Irán elleni gazdasági szankciók fő oka a Nabucco projektben keresendő, ezek a területek ugyanis (a nem együttműködő kormányok megbuktatása vagy korrumpálása esetén) el tudnák látni földgázzal azt a projektet, amivel az Európai Unió kiváltaná az orosz gázimportot, és ezzel az Egyesült Államok stabilizálná befolyását Európa felett. Nem véletlen, hogy az Oroszország által előkészített Déli Áramlat projektet Brüsszel épp a bolgár kormány sakkban tartásával akadályozta meg; a Déli Áramlat előkészületeinek leállítására azt követően került sor, hogy Brüsszel nyomására a kormány nem adta meg a szükséges engedélyeket a bolgár szakasz megépítésére, most pedig bevonnák Bulgáriát a Nabucco feltámasztásába (amire természetesen megadják az engedélyt).

A nyugati országok továbbra is a Nabucco projekt felélesztésére törekszenek, és ennek részeként elsősorban az iráni kormányt kell korrumpálniuk, valamint Erdogan hatalmi struktúráját kell stabilan visszaterelniük a nyugati tömbbe. Mivel Iránnak közvetlen gazdasági hasznot jelentene ez az együttműködés, az ország gázkészleteiért minden eddiginél intenzívebb harc fog kibontakozni, döntő tényező ugyanis, hogy kik támogatják majd a termelési kapacitás bővítését. A nyugati országokkal együttműködésre törekvő politikai elit és a forradalmi gárda katonai elitje végleg szembekerülhet egymással, mire letisztázódik, pontosan mely országok kapnak majd lehetőséget az iráni befektetésekre.