Felbomlik az EU Keleti Partnerség programja

Az Európai Unió vezetői ma Lettországba utaznak egy kétnapos találkozóra, ahol az úgynevezett “keleti partnerség” országainak küldötteivel tárgyalnak. Angela Merkel német kancellár, David Cameron brit miniszterelnök és Francois Hollande francia elnök Rigába utaznak, ahol Ukrajna, Grúzia, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán és Belorusszia képviselőivel folytatnak megbeszélést.

A találkozó azonban feszültségekkel indul, mivel a “keleti partnerség” eleve egy céltalanná vált projekt; Örményország és Belorusszia mostanra az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállamai. Így a találkozó kezdetén a nyugati vezetők egy közös nyilatkozatot akartak aláíratni a résztvevőkkel, Örményország és Belorusszia képviselői azonban bejelentették, hogy nem hajlandók aláírni egy olyan dokumentumot, aminek a megfogalmazásában a Krím-félsziget Oroszországhoz csatlakozása illegális annektálásként, és megszállásként van feltüntetve.

Az Európai Unió Keleti Partnerség programjának eredetileg az lett volna a célja, hogy egészen Oroszország határáig valamennyi országot beolvasszon az Európai Unió szervezetébe, és így rákényszerítse Oroszországot, hogy maga is az Európai Unió tagjává váljon, de facto a nyugati szövetségi rendszer rendelkezésére bocsássa természeti kincseit. Amennyiben a Keleti Partnerség célkitűzései sikerrel járnak, Oroszországnak nem lett volna életképes külpolitikai alternatívája az EU-tagsággal szemben.

A Keleti Partnerség program azonban semmilyen látványos eredményt nem tudott produkálni. Az utóbbi évek során összesen egy országot tudtak az EU-tagsághoz közel juttatni, azt is a demokratikusan megválasztott, legitim kormány hatalomból való eltávolításával, erőszakos módon.

Legutóbb akkor tartottak a Keleti Partnerség vezetői csúcstalálkozót, amikor Ukrajna közel volt az EU társulási egyezmény aláírásához. 2013 végén azonban Viktor Janukovics, Ukrajna utolsó legitim államfője napokkal az aláírás kitűzött időpontja előtt úgy döntött, hogy felvállalja a konfliktust a nyugati országokkal, és mégse írta alá az egyezményt. Később az ukrán tárgyalódelegáció egy tagja nyilvánosságra hozta azt a több mint 900 oldalas dokumentumot, amit a társulási egyezmény mellékes irataként kellett volna aláírniuk, és végül az aláírás visszamondásának kiváltó oka volt. Ez a dokumentum gyakorlatilag az ukrán nemzetgazdaság egészének lebontását szabta meg az EU-tagság feltételéül. Az aláírás visszamondását követően Ukrajnában atlantista hatalomátvétel történt, a nyugati országok a belföldi szélsőjobboldal felfegyverzésével és amerikai magán katonai vállalatok részvételével eltávolították a hatalomból a legitim ukrán kormányt. A puccsot követően a kormánynak 8 hónapig nem volt demokratikus legitimitása, ebben az időszakban az atlantista kormány aláírt mindent, amit Janukovics nem volt hajlandó.

A puccsot követően most először szervezték meg a Keleti Partnerség csúcstalálkozóját. A jelenlegi felállás azonban egészen más, és előre vetíti az Európai Unió bővítésének végső kudarcát. Egy országban tudtak eredményt elérni; Ukrajnában, ahol jelenleg saját embereik ülnek kormányon, és a puccsal hatalomra juttatott csoport mostanra előidézte az államcsődöt. Másik két ország – Örményország és Belorusszia – már az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállamai. Ez a két ország nem írhat alá társulási egyezményt az Európai Unióval anélkül, hogy arról az Eurázsiai Gazdasági Unió vezetői döntést hoznának, és az általuk alkotott unió egészére vonatkozna. A Keleti Partnerség fennmaradó országaiban néhány hónapos időközökkel változik a helyzet annak kapcsán, hogy épp az EU felé húz-e a kormány, annak függvényében, hogy a korrupt politikusok épp melyik féltől kaptak jobb ajánlatot. Mindezek alapján kijelenthető, hogy az Európai Unió bővítése nem lehetséges egy újabb fegyveres puccs, vagy intézményesített korrupció nélkül.

Adott a helyzet; a Keleti Partnerség országai egyikében eltávolították a legitim kormányt az Európai Unió kiterjesztésének előremozdítása érdekében, és ez a konfliktus végleg éket vert a térségi hatalmak közé. Belorusszia és Örményország nem írja alá a nyugati országok által ajánlott közös nyilatkozatot, amit így az Európai Unió külügyminiszterei ma este felül kell vizsgáljanak és át kell fogalmazzanak. Ennek eredménye azonban azt jelenti, hogy nem az Európai Unió integrálja a keleti partnerség országait, hanem épp ellenkezőleg; a keleti partnerség országai állítják kész helyzet elé az Európai Uniót, amit az el kell fogadjon. A fentiek miatt ez a találkozó kétféleképpen érhet véget; vagy szembe fordítják az Eurázsiai Gazdasági Unióval annak két tagállamát (ennek minimális esélye sincs), vagy a nyugati vezetők módosítják a közös nyilatkozatot, vagyis de facto elismerik a Krím-félszigetet Oroszország részeként.

Ez a lépés azonban azt jelenti, hogy az integráció visszájára fordult, és az Európai Unió kénytelen hasonulni a moszkvai hatalmi pólushoz. Mindezeknek messzemenő következményei lesznek, ez a hasonulás ugyanis az Európai Unió külpolitikájának egészét új irányba fordítja, és újabb löketet ad a Washington elleni függetlenségi törekvéseknek, ami mostanra szemmel látható a német fővonalú médiában.